Kún Zsófia vagyok, lélek-stoppos :) Számomra az önismeret mindig is izgalmas, csodálatos utazás volt, és a mai napig is az. Utazásom közben látok félelmeket, ledönthetetlennek tűnő akadályokat, fájdalmakat és nehézségeket. Látok gyönyörű dolgokat is, küzdelmeket és hatalmas sikereket, kifogyhatatlan energiákat és erőt, látok megtorpanást és erőgyűjtést, lezárást és újrakezdést. Hezitálást és választást. Meggyőződésem, hogy a nehézségek, amik az életben elénk gördülnek, részben nehézségek csak. Ha megfogod és megforgatod, megtalálhatod azt a részét, ami tanít, ami tapasztalatot ad, amivel sokszor nagyon nehéz megküzdeni, de mégis fejlődsz általa, többé válsz. Zsebre vághatsz belőle egy darabkát, amit már nem súlyként, hanem túlélő-felszerelésként vihetsz tovább magaddal. A másik fontos meggyőződésem, ami biztos: Te és Te egy életen át együtt lesztek. Ezért fontos, hogy megismerd magad, mi több: szeresd, becsüld és tiszteld azt, aki vagy! Ez az ismerkedés egy életen át tartó folyamat, de valahol el kell kezdeni. Én 15 éve indultam útnak, felfedezni magamat, és a világot ami bennem rejlik. Nem jókedvemből tettem, sokkal inkább kényszerből. Rendkívül szorongó gyerekként kezdtem a pályafutásomat, csordultig irreális félelmekkel. Emlékszem a legapróbb változások is mennyire könnyen kibillentettek a nyugalmamból, rettegéssel töltöttek el. Óvodába menni, nagyszülőkkel maradni nyáron a Balatonon, egy új hely, egy új helyzet, egy új ültetési rend szeptember 1.-én az iskolában. 14 éves koromban ez a szorongás egy még sokkal erősebb formát öltött, és ez a pánikbetegség volt, ami több mint 10 évig kísért az utamon. Szerencsére amellett, hogy nagyon szorongó kisgyerek voltam, nagyon makacs és kitartó is. A családi legenda szerint az első szavam az volt: ededül! És talán tényleg. A szorongás mellett élt bennem egy erő, amivel állandóan küzdeni próbáltam a szorongások, félelmek ellen és szüntelenül kerestem a kiutat, a megoldást. Az egyik ilyen kiút keresés volt, hogy 14 éves koromban elmentem egy fantasztikus terapeutához. És akkor elkezdődött! Elkezdődött az utazásom, a legjobb dolog az életemben, a valódi ismerkedés saját magammal. És hogy gondoltam-e akkor, hogy ez a legjobb dolog ami történhetett velem? Nem! Azt gondoltam: hatalmas szívás, nincs választásom, kényszerből járnom kell ezt az utat, tapicskolni a mocsárban, remélve hogy egyszer kijutok belőle. De lassan változott a kép, kialakult bennem az a személet, hogy minden egyes lépés egy tapasztalattal gazdagít, így minden akadály leküzdése új ajtókat nyit ki előttem, amin átléphetek egy újabb színterébe az életemnek. Rájöttem, egyre közelebb kerülhetek a valódi vágyaimhoz, az erőhöz ami bennem lakik, túlélőfelszerelést varázsolhatok a súlyokból amit magammal cipelek. Megtanultam, hogy a mondat, miszerint “légy te magad a változás, amit az életedben látni szeretnél” nem csak üres szavakból áll, hanem számomra a legmélyebb igazságot rejti! Bennem van a kulcs, még akkor is ha néha nagyon hosszú az út addig, hogy rátaláljak! Elkezdeni nagyon nehéz volt, beleszeretni viszont annál könnyebb. A kényszerből lassan szenvedély lett ,és végül hivatás. Hiszek az önismeret csodájában, hiszek az őszinteségben, magammal és másokkal szemben. Azért hoztam létre az Útikalauz Lélekstopposoknak csoportot, mert azt gondolom, sokszor együtt utazni sokkal könnyebb. Eddigi utazásom során sokfelé jártam, sok tapasztalatot szereztem, rengeteg gondolat fogalmazódott meg bennem. Ezeket szeretném megosztani Veletek, és egyben életre hívni egy közösséget, ahol mindenki megoszthatja, saját gondolatait, tapasztalatait. Mert mindannyiunknak van egy története! Tele tapasztalatokkal, gondolatokkal, nehézségekkel, küzdelmekkel, sikerekkel és örömökkel. Ajándék ezekben közösen osztozni, tanulni belőle, erőt meríteni, egymást ösztönözni és támogatni! Mindannyian máshonnan érkezünk, más hátizsákot cipelünk és más úton járunk, de az úti célunk ugyanaz: önmagunk megismerés!
Bình luận